„… visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: por vagy te s ismét porrá leszesz.”
(Teremtés 3,19 Károli Gáspár fordítása)
A falusi emberek Csicsón még mindig, akárcsak a zsidók, a földbe temetkeznek. Nagyon
ritka a hamvasztás, ami városon már egyre gyakoribb. Falun az emberek jobban kötődnek
őseikhez, ezért a temető, a temető látogatása, a sírok gondozása életük fontos része. Még életükben
kijelölik sírjuk helyét. Ez megnyugvással tölti el őket, tudják, őseik, szeretteik közt fognak pihenni
az „idők végezetéig”. Ezért a falusi temetők nem szomorú helyek, hanem ide járnak ki emlékezni,
de az élőkkel is gyakran itt találkoznak.
Csicsón, a Felvidéken, vagy más elszakított magyarlakta vidéken, a temetőknek még más nagyon
fontos jelentőségük is van. Az itt élők számára emlékeztető, hogy kik voltak, és kik ők: magyarok.
Az idegenből jövőknek - ugyanerről- bizonyíték.
Csicsó a Kisalföld részén, Alsócsallóközben van, a régi időkben lápos, mocsaras terület,
ahol sokszor volt árvíz. Ezért ezen a tájon még szükségesebb volt a templomot magasabb helyre építeni,
és ahogy szokás volt, köréje temetkezni. (Valójában a keresztyénekre- keresztényekre mindenütt ez volt
a jellemző.) Csicsón már 1550-ben, szinte a reformáció kezdetétől (1517. okt.31.) volt református templom.
1673-ban az ellenreformáció idején azonban a Zichy család, Csicsó földesurai, leromboltatták a templomot és
helyébe római katolikus templomot építtettek. (18. században alakult ki mai formájában.) A körötte levő
temetőt is felszámolták. Új helyet jelöltek ki maguknak, ez a ma is meglevő köztemető. Reformátusok ide
nem temetkezhettek. Ők a Hami út menti dombokra temetkeztek, egészen a Türelmi Rendelet
(II. József, 1781. okt. 25) érvényesüléséig 1784-ig. (Természetes dombok nincsenek ezen a tájon.
A magasabb helyek vagy ősi települések romjait takarják, vagy az emberek tudatosan alakították ki.)
Ekkor kaptak engedélyt templom építésére, a temető mellett.
A temető kapujától a központi keresztig út vezet. A tájra jellemző akácfák szegélyezik és a 20. század elején ültetett
gesztenyefák és magas fenyőfák. A sírokon még télen is zöldell a borostyán, a kis télizöld és a „cidrusok”, tuják.
A fákon harkály kopácsol, a lombok között mókus ugrál. Az út mentén padok vannak, a temető így az élőknek is pihenőhely, szinte botanikus kertre hasonlít. Befelé nézve a temető bal oldala magasabb.
Ez a temető régebbi része, melyet a 18.század végéig kétszer is feltöltöttek. A gazdák ökrös szekerekkel hordták a földet. A kapu felől, elől a református temető van, egy kis füves rész választja el a katolikus temetőtől. Ide építették az 1970-es években a ravatalozót-halottasházat, amit 2006-ban átépítettek. Ekkor állították fel mellette a haranglábat a kis lélekharanggal. A sírbatételkor szólaltatják meg. A ravatalozó helyén régen csak egy kis fabódé állt, benne tartották a „Szent Mihály lovát”, a fából készült koporsótartó és -vivő állványt. Addig otthon rajta ravatalozták fel halottaikat és a „Szent Mihály lován” vállon vitték a temetőbe.
Az első és második világháború sok áldozatot követelt. Az ő emléküket őrzi az 1993-ban a ravatalozó mellett felállított emlékmű. Itt olvashatjuk a falu minden háborús áldozatának nevét, de emléket állít azoknak az idegeneknek is, akik a háborúban a faluban vesztették életüket és itt lettek eltemetve.
Az emlékmű falán a Madonnát ábrázoló bronz dombormű Nagy János ismert felvidéki szobrász alkotása.
A mellette lévő kopjafákat és díszkútat csicsói mesterek készítették. A kopjafa ezen a
tájon ismeretlen volt. A díszkút az eredeti gémeskút fölé épült, meghagyva a kútágast a kútgémmel, szépen faragott káváján pedig 4 vaslemez főnixmadár áll, csőrükkel a bölcsek kövét tartják. Ezek a gémekhez hasonló mitológiai madarak az állandóan megújuló életet jelképezik.
A kereszt az öntöttvas testtel először fából készült, melyet a katolikus hívők műkőre cseréltek fel, visszahelyezve rá
Jézus testét és táblát, ezzel a felírással: „Édes Jézusunk, ki meghaltál érettünk. Kérünk, adj örök nyugodalmat temetőnk minden lakójának. 1979”.
A kereszt mellé régen csak kisgyermekeket temettek. Itt ért véget a katolikus temető. Pár éve azonban helyszűke miatt már a kereszt mögé is temetkeznek, tiszteletben tartva a sarokban lévő zsidó temetői részt. Még látható néhány héber feliratú sírkő, alakjuk a reformátusokéhoz hasonló. A katolikusok síremlékei kereszt alakúak, vagy kereszt van rajtuk, a reformátusoké pedig ívben végződő táblák, vagy hegyes szögletes oszlopformák(obeliszk) voltak. A temetéskor felállított fejfák helyébe, később ki-ki módja szerint gránit vagy terméskő síremlékeket emeltetett. Ezek mindig a halott fejénél állnak.
Az újabbkori síremlékek anyaga és formája sokkal változatosabb. A legszebbek mégis a hagyományos sírkövek.
A feliratok egyszerűek:
itt nyugszik (ált.) az Úrban (ref.) Istenben boldogult (kat.) ; a boldog feltámadás reménye alatt – A.B.F.R.A.(ritka, régi); nyugodjanak békében; béke-áldás poraira-hamvaira (ált.); az örök világosság fényeskedjék nekik (kat); Jézus szent szíve áldd meg őt-irgalmazz neki(kat); vagy a Bibliából vett rövid idézetek (inkább a reformátusoknál). Egy sírkőn több családtag neve is rajta lehet, a feleségnek mindig a lánykori neve. A reformátusok sírköveikre olajfát (az itteniek szerint szomorúfűzet), vagy zsoltároskönyvet- kehellyel vésettek. a zsidó, héber feliratú sírkövekre olajfa vagy pálmaág van vésve.
A fejfákon és sírköveken a feliratok a sírtól kifelé néző oldalon vannak, mivel a hozzátartozók ezen a vidéken a halott fejéhez állnak megemlékezéskor. Már egyre több „fordítva néző” fejfa is akad, pedig az itteni hagyomány szerint nem állnak a halott lábához, így csak a fejfa „üres felét nézik” . A református temetőben a halottakat a kaputól „fejjel befelé”, a katolikus részben pedig „kifelé” temették-temetik. A faluban a zsidókat egyszerű faládában, lepedőbe burkolva, ülő helyzetben („magzati pózban”) temették.
Ebben a temetőben nyugosznak édesanyám ősei és elhunyt rokonai.
A környéken egyedülálló a szomszédos kolozsnémai temető. A falu közepén áll egy, az évszázadok során többször is feltöltött dombon. A temető közepén katolikus és református templom van. A fatornyú, műemlék református
templom renoválását 2005-ben fejezték be. Feltárták az altemplom falmaradványait is.
Itt van eltemetve ükanyám és ükapám szülei és nagyapám nagynénje.
Nagymamám halottak napján, novemberben, minden évben végigjárja ezeket a temetőket, megemlékezve őseiről, szeretteiről, régi jó ismerőseiről. Mi is elkísérjük őt.
Nagy Amália – Kovács Enikő, Csicsó, 2007-02-02
A csicsói temető nevezetes lakói
Kovács Enikő megfigyelései - kattintson rá!
A központi kereszt a temetőben A díszkút
Zsidó
temető
Zsidó sírkövek héber felirattal
*
